Grincsfa

Izgalmas grincsfák, manófák, mesefák költöztek közénk karácsony közeledtén. Fenyőágakból, natúr díszekkel a természetkedvelőknek. Kicsi lakásba két dimenzióban. Mesefává vált a dédi régi lámpája, egy üveg ajándékba szánt tokaji. A levendulabolondok szalmából formált, levendulacsokrokkal ékesített, világítós mesefával várhatják az ünnepet. Farönkökből készülhet a kertbe manófa, mézeskalácsból a konyhatündérek alkothatnak.

Grincsfáink, mesebeli manófáink elkészítésébe avatjuk be most kedves Olvasóinkat!

Az ötlettár november 5-én nyitja meg kapuit!

Kezdnek és bátortalanoknak egészen egyszerű technikákat, a gyakorlottaknak bonyolultabb, kézügyességet igénylőt, a türelmeseknek aprólékos ragasztásos megoldásokat ajánlok. Az alapanyagok többsége otthon, a ház körül megtalálható, vagy az őszi kerti munkák során menthető meg, hogy az ünnep részévé váljon. És ha azok a gonosz manók megtréfálnak, nem csak a fát lopják el, de összetörik az össze karácsonyfadíszt, kihörpintik az összes palackot, felfalják az összes szaloncukrot, erre az esetre is kínálunk egy szuper megoldást!

„… a karácsonyt nem lehet ellopni, mert a karácsony lényege nem az ajándék, vagy a díszek…”

A karácsony is, mint minden ünnepünk, az évszázadok során rengeteg változáson ment keresztül. Az ünnep tiszteletére Németországban állítottak először karácsonyfát a XVI. században, és valószínűleg Brunszvik Teréz volt, aki a XIX. század első felében hazánkban megismertette a polgársággal. Külön érdekesség, hogy mikor 1860 karácsonyán Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát. A magyar irodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.

 Az örökzöld növények már a kereszténység megszületése előtt különös jelentőséggel bírtak az ember számára, úgy tartották, elűzik a szellemeket, a boszorkányokat, a betegséget. A zöld-fa vagy életfa szimbólum a téli napforduló ünnepéhez is kapcsolódik.

A karácsonyfára először csak csillogó díszeket aggattak, gyertyákat tűztek, azután a karácsonyfa állítás szokása széles körben való elterjedése a díszítés változatosságát hozta magával. A gyertyák helyét később átvették az elektromos égősorok – amelyeket ma már izgalmas fényeffekteket is produkáló ledsorokkal cserélnek fel. A hagyományos üvegdíszek, vagy a puritánabb aranydió-pirosalma díszítés is a múlté. A karácsonyfa díszítésének minden évben megvan a maga divatja, karácsonyfadíszek tömkelegén dolgoznak neves dizájnerek. Az utóbbi években tért hódítottak a színes műfenyők – ma már nem hökkenünk meg a hófehér-libegős fenyőtűkkel ékeskedő mű-erdeifenyő utánzaton, akkor sem, ha hollófekete műanyag díszek sorakoznak rajta.

Szintén az utóbbi években gyűrűzött be Amerikából a grincsfa a karácsonyi köztudatba, a Grincs című film nyomán.

Theodor Seuss Geisel Dr. Seuss néven több mint 60 gyerekkönyvet írt rímes, verses formában, egészen egyszerű nyelvezettel, és félreismerhetetlen, egyedi, kicsit rémisztő stílusú rajzaival illusztrálta őket. „How the Grinch Stole Christmas” című meséből élőszereplős film is készült. A Grincs-et 2000-ben mutatták be. A történetben a városka szereplői imádják az ünnepeket, kiváltképp a karácsonyt, és idejük nagy részét az ajándékok vásárlása köti le.  Grincs, a mogorva zöld szörny ki nem állhatja a karácsonyt, és mivel több sérelem éri, úgy dönt: ellopja a karácsonyt. De a terve mégsem sikerül, mert a város lakói tovább ünnepelnek és énekelnek, merthogy a karácsony a szívekben él, nem pedig a hozzákötődő tárgyakban.

A grincsfának nincs konkrét értelmezése, egy szabad műfaj, amelynek eredménye egy olyan alkotás, amelyben ott az ünnep öröme, de a nehézségek és a kihívások üzenete is. Valójában a mai világunk rajzolódik ki minden darabban. A grincsfa lehet advent idején kedves dekoráció, de helyettesítheti a karácsonyfát is. Készítésénél az alkotónak szabad kezet kap: készülhet a kert adta kincsekből, alapja lehet egy kis cserepes cipruska, egy csokor fenyő, néhány köteg zanót. Az alkotókedv, az ötletgazdagság pedig a grincsfák készítésének végtelen tárházát kínálja. Belekomponálhatjuk a fenyődíszeket, égősorokat, az őszi kertben talált kincseket, játszhatunk a formákkal, színekkel, fényekkel, akár illatokkal. Elkészítésük szórakoztató, nem túl bonyolult művelet, belevihetjük egyéniségünket. Csak rajtunk múlik, hogy a saját grincsfánkba mit tudunk átvinni a saját hagyományainkból, kulturális gyökereinkből, motívumvilágunkból – lehet, hogy néhány évtized múlva olyan tért fog nyerni az ünnep kellékei közt, mint a karácsonyfa vagy az adventi koszorú. Sok örömet és békés ünnepvárást kívánunk hozzá!

Egy szép karácsonyi könyv anyaga készült el az elmúlt hosszú hónapok alatt. Sok-sok munkát, ötletet tettünk bele, megtöltve lélekkel, szeretettel. A kiadó kért hozzá néhány módosítást, pontosítást, elvégeztük az utolsó simításokat – és a végén a könyv kiadásától visszalépett. Úgy gondoltuk, ha már így alakult, közreadjuk a művet, megosztjuk a Rózsakunyhó Alkotóműhely barátaival a munkánk eredményét. Nézelődjenek ötleteink közt, ha megtetszik, csinálják utánunk! Egyes modellek megvásárolhatók, megrendelhetők, keressenek bátran a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, vagy a +36/30-9647144 telefonszámon. Minden megrendelésnek örülünk!

Nézzenek körül a webáruházunkban, ahol szépséges és extra ajándékokat találnak, különleges könyveket, ajándékcsomagokat, várjuk Önöket nagy-nagy szeretettel!

Halmos Monika

Fotó: Vass András

 

 

 

ugrás az oldal tetejére